Lassan

megszületik a babatakaró is, már csak 2-3 sor van a szegélyéből.
De az is lehet, hogy még 7-8, mert nem lett egy túl nagy példány, viszont babakocsiba jó lesz. :)
A baba közben megszületett, Isten hozott drága Ervin! :)

Elhavazva

Minden értelemben.
Három napja elkezdett esni a Fekete-erdőben, csodás, de még mindig nem elég. Ahogy esik, olvad is, nagyon nagy bánatomra. De mondják még az okosok a további hóesést, én pedig reménykedek, naponta négyezerszer nézem az időjárás-jelentéseket. Na jó, csak négyszer. Ötször...
Hajnalonta ha arra riadok (bennem is valamiféle szenzor lehet, mint a macskákban), hogy mély zúgás közeledik, és a falakon villódzó sárga fényt látok, nagy izgalommal gyorsan visszafekszem, azzal a tudattal, hogy reggelre naaaaagy hó vár engem.
Hát nem.
Azért az egy centiért is jönnek, és szórják az utakat a korán kelőknek... Ez végül is dicséretes.
Néha még én is megijedek magamtól (közel a harminchoz), hogy ujjongva és tapsikolva zokniba kirohanok este az erkélyre, ha látok az ablakból egy "havasbácsit", akinek ugye a hókotrás a tevékenységi köre. Szerintem neki van a legjobb munkája, oda megy, ahol hó van. :)

Szóval eddig ennyi, mármint a képen, esett több is, de bemorciztam, én a beígért 40 centit várom:

Közben

folyik a munka is, és az orrom is...
Nem fáztam meg, bár az erdőben sétálva elég hideg volt, de minden délelőttöm azzal telik, hogy zsebkendőkért rohangálok. Allergia lenne? De akkor miért csak délelőtt? Hm..

A lila körsálam készen van, tesztelve. Jelentem, nagyon-nagyon puha és meleg.

Közben már készül egy babatakaró, egy kedves kolléga születendő kisfiának.

A két négyzet között egy láncszemnyi a különbség, még jó, hogy az első (a képen második) négyzet valahogy furának tűnt...

Elvileg 40 darab kell, eddig a fel van készen, de a baba még meg sem született. :)

A négy éves kislányuknak is jó lenne valami apró ajándékot készíteni, hogy ne érezze, ő nem kap semmit.

Varázspálca? Kincses-szütyő?

A várva várt

hóesésem ma reggel így köszöntött:

De tegnap előtt reggel ilyen szép napfelkelténk volt:

Hogy ezt eddig

miért nem csináltam meg? Vagyis miért nem jutott az eszembe?
Régebben olvastam Kamilla oldalán, hogy a régi, örökölt körkötőtűket hogyan lehet felújítani, de ez nálam a feledés homályában maradt, míg nem előtérbe került a régi bejegyzése, és eldobva mindent, tűket előkotorva lábast feltéve álltam a tűzhely előtt éjjel fél 11-kor.
Persze hogy sikerült, elsőre. :)
Megoldódott a lila sálas problémám, ugye az előzőekben leírtam, miért is nem haladok vele.
Köszönöm, nagyon hálás vagyok érte! :)

Vacila

Már egy éve vacilálok azon, hogy mit kössek vagy horgoljak a kedvenc gombócomból.
Amikor megrendeltem, akkor kezdtem el horgolni, és elkövettem azt a kisebb hibát, hogy csak egy gombit vettem... Azóta alig lehet kapni ezt a színt.
Szóval mindig vártam a tökéletes mintára, vagy bármire, aminél azt gondolhattam volna, NA EZ AZ!!
Most, hogy egy újabb költözés előtt állunk, és minden fal, bútor fehér lesz, beugrott a szikra, márpedig párnahuzat lesz belőle!
Viszont akkora a gombóc (és én hármas tűvel horgolom, eleve zoknifonal), hogy kettő is bőven kijönne belőle.... A hátoldala pamut lesz, legalább az a fele ne szúrjon. :)
Szóval a jelenlegi állás szerint egy körpárna, és egy ugyan olyan, csak nagyobb terítő lesz belőle.
Annál viszont spirálisan fogok haladni, nem pedig ahogy most...lebontani ezt már nem fogom.

Lana Grossa Magico II 3516 100 g 420 m, 75% gyapjú, 25% polyamid

Csavarodott

Majdnem minden sornál elhatározom, hogy kész, vége, lebontom.

De akkor elképzelem, mi lesz belőle, és azt is, hogy mit is kellene akkor újra készítenem, de ötlet- és elegendő gombóc nélkül folytatom tovább.

A két széle pöndörödik, a körkötőtű pedig nagyon-nagyon régi, a damil része nem tudott kiegyenesedni, csavart, kemény, stb.

A fonal Lana Grossa Casual, 005-ös szín.

 Természtesen akciósan vettem, de csak három gombit, már bánom, hogy nem vettem még vagy ötöt, mert akkor egy nagyon-nagyon puha, laza pulcsit kerekítettem volna belőle. 

(Persze megláttam a 100% nyers selyem fonalakat szintén olcsóbban, ezért abból táraztam be).

Kuckózásom

Az előző bejegyzésben leírtam, hogy a fonalvásárlással alábbhagytam, ezért hát megleptem magam pár könyvvel. Mondanom sem kell, mind kötés- és horgolás témában. (A Márai könyv ajándék volt a könyvesbolttól).
Ebből a mintakönyveket már kismilliószor átlapoztam, jelölgettem bennük, sóhajtoztam,  félreraktam, elővettem, simogattam, és látható távolságba tettem őket mindaddig, míg el nem kezdtem elolvasni a Péntek esti kötőklubbot.
Számomra kettő hátránya volt a könyvnek:
Még nem tudok úgy kötni, hogy ne nézzek oda, még a teljesen egyszerű mintánál sem.
Egy ilyen vastag könyvet nem tudok úgy tartani, hogy közben gyakoroljam a fenti problémát.
(Van egy harmadik is, de az maga a történet alakulása miatt van).
Mindemellett nagyon tetszett, sírtam, nevettem, magam mellé vettem egy gombóc fonalat, mikor úgy éreztem, hozzá kell érnem... A muffin receptet pedig feltétlenül ki kell próbálnom a közeljövőben!


Ma délután nekiültem a második részének, a Tű, fonal, Rómának, de előtte kötöttem pár sort. :)

Kettőezertizenöt

Bár én még azt hiszem, leragadtam a tavalyi évnél, főleg ami a kötős-horgolós listát illeti.
Ahhoz képest, hogy tavaly tanultam meg horgolni, és vettem elő újra a kötőtűket, magamat is meghaladva sok pipa került a listán szereplő darabok mellé. Kettő A4-es lapról van szó, plusz a karácsonyi tervek, de abból egy, azaz tényleg egy sikerült. Na majd idén! :)
Szóval vagy az lesz, hogy a maradék pipátlanokat átírom az idei évre is, vagy mellé írok egy teljesen újat, és a kettőt együtt kellene teljesítenem. Kellene...nem a megfelelő szó, inkább vágyom rá...
Befejezetlen csak kettő van, egy távirányító-tartó, amit jó is, hogy félreraktam, mert Ő megint hozott/vett olyan kütyüt, amikhez kettővel több nyomogató társult. Jajdeörülök..
A másik egy nagyon puha alpaka-merino sál, kötve, egy körsálat szeretnék belőle, de annyira tetszik a fonal, hogy lehet lebontom, és félreteszem a "tökéletes-dologhoz". Nálam ez azt jelenti, hogy átlapozom még kétszázszor az összes újságomat, mappáimat (könyvtárat lehetne lassan nyitnom), és jelölgetek, szívecskézek, azután azon kapom magam, hogy terveket rajzolok, és ügye ha már kettőnél több mintát alkalmasnak találok, akkor megint félrerakom a gombócokat, mert nem tudok dönteni.
Viszont ebből adódóan hogy is mondjam... Kettő nagy utazótáska és három kis szatyor van tele fonalakkal...
Persze idén meg kellett fogadnom ez okból, és a 32 négyzetméteres lakásunk miatt is, hogy nem veszek fonalat, és feldolgozom több mint a felét azoknak amik megvannak. (Ilyet csak egy férfi tud mondani!!!)
Márciusban viszont költözünk, egy olyan helyre, ahol beígértek egy szabóbabát, és lesz tárolónk is, a pincében. Na ki másnak, ha nem neki jutott eszébe, hogy "de-jó-akkor-majd-a-pincében-lesznek-a-fonalaid!". Második, amit csak egy férfi mondhat...
Sürgős mentőövre van szükségem...